Edmond Rostand Cyrano de Bergeracról 1897-ben nagysikerű drámát írt. A drámai
alak eredetije, az igazi Savinien de Cyrano de Bergerac a XVII. század szülötte,
Moliére barátja, a mai bátor, harcos és nemes, szellemes és gavallér hősök, egy
rettenthetetlen Indiana Jones vagy egy rejtélyes sorsú Luc Skywalker
klasszicista kori őse. Cyrano legfontosabb műalkotása a saját élete, ahogy erre
a romantika költője, Rostand ráérzett. Cyrano, miközben a gascogne-i gárdacsapat
rettegett kardforgatója lett, filozófiát hallgatott Párizsban Gassendinél, a kor
legnagyobb szellemi hullámveréseit keltő materialista filozófusnál. Cyrano
legendát épített maga köré egyrész párbajaival, kötekedő, néha kötözködő
természetével, másrészt azzal, hogy feltétlen kitartott egy olyan nemesinek
mondott, de inkább liberális értékeket felvonultató eszmerend mellett, mely a
gondolathoz és az észhez, a rációhoz való hűséget tartotta a legfontosabb emberi
kelléknek. Edmond Rostand sokszereplős, mozgékonyan helyszínelő, lezártan
jelentkező, több szálon futó drámája nagy figyelmet igényel, de az olvasást
megkönnyíti az Ábrányi Emil magyarította gördülő ritmus, s az a folyamatos
ráismerés, mely a lovagregények és a mítoszok, a kalandtörténetek és a sorozatok
után ismerősként, új régi hősként látja Cyranót, a legyőzhetetlen lovagok és
Roxant, a vágyott szerelmek archetípusát.