?Bárcsak meg tudná látni az emberiség, ha csak egy röpke tapasztalatban is,
hogy lényünk azon térségeiben, amit állati evolúciónk még nem hódított meg,
micsoda végtelen örömök, micsoda tökéletes erők, a spontán tudásnak micsoda
ragyogó szférái, micsoda kiterjedt nyugalmak várnak ránk, akkor az emberek
otthagynának mindent, és nem nyugodnának egészen addig, amíg ezt a kincset meg
nem szerzik. De az út keskeny, a kapuk nehezen feltörhetők, a félelem, a
gyanakvás és a kételkedés, a Természet őrei, pedig ott vannak, hogy megtiltsák,
hogy lépteink letérjenek az Ő megszokott legelőiről..?