A Szegény gazdagok 1860-ban jelent meg először. A szabadságharc bukását
közvetlenül követő esztendőkben Jókai Erdély történelmi múltját választotta
regényei és novellái témájául, Bach bukása után már ő is szabadabban nyúl a
nemzetiségi kérdéshez, bátrabban beszél a román és magyar nép megbékélésnek
szükségességéről és lehetőségéről. A regény megírásához a közvetlen indítékot
1858-ik évi második erdélyi útja szolgáltatta. Ez az út nemcsak a legendás Fatia
Negrára vonatkozó történetek egész sorával s a havasok életével ismertette meg,
hanem megerősítette meggyőződését, hogy az 1849-ig tragikus román-magyar
testvérharcot el lehet és el is kell felejteni. A legendás Fatia Negra valóban
élt Hunyad megyében, és Nopcsa László báróval, Hunyad megye főispánjával volt
azonos. A XIX. század derekán szervezett aranycsempész és pénzhamisító bandát
tartott Hátszeg környékén, ahol kastélya is állt. A környék vagyonos
lakosságának réme volt. 1853-ban hirtelen eltűnt a vidékről, visszavonult, s
Déván halt meg kilencvenéves korában.