Graham Greene 1932-ben megjelent regényében a nemzetközi pályaudvarokon
búcsúzkodó, bőröndökkel siető, vonatra ugró emberek soknyelvű forgatagából
választja ki szereplőit. Az isztambuli vonat útvonala -
Ostende-Köln-Bécs-Belgrád-Isztambul - átszeli egész Európát, mégis, az első-,
másod- és harmadosztályú utasok zárt világot alkotnak: hosszú napokat töltenek
kényszerű együttlétben. Ez a klasszikus alaphelyzet a kerete a filmszerű
vágásokkal fölvillantott sorsoknak: a kóristalány állandó munka - és szerelem -
reményében indul az ismeretlen városba, az alkoholista és leszbikus újságírónő
élete nagy riportjáért ugrik a mozgó vonatra, a bécsi rablógyilkos a rendőrség
elől szeretne egérutat nyerni, a középszerű sikerkönyvszerző viszont anyagot
gyűjt új regényéhez. Bárhol szálljanak föl és le, Bécsben, Belgrádban vagy
Szabadkán, az utasok életének fordulópontját jelenti a nagy utazás. A sokrétű
cselekmény szövetéből két szál válik ki. Az egykor halálra ítélt és álnéven élő
belgrádi szocialista orvos régi diadalainak színhelyére igyekszik új politika
tett reményében - nyomában a piócaszerű újságírónővel és a rendőrséggel. A
kalandos, feszült üldözésnek mintegy ellenpontja Mr. Myatt, a zsidó
mazsolakereskedő üzleti és szerelmi kapcsolatkötése. E néhány nap alatt
végzetszerűen fonódnak egybe a szerteágazó emberi életek, és végül, mire a vonat
befut Isztambulba, ha nem is jut el mindenki a céljához, sorsa mégis ki-vagy
beteljesedik.