Kedves kis Ágnesem! Ma visznek a háborúba, mire olvasni tudsz, megérted, hova
mentem. Én azt akarom üzenni: mindenem voltál; könyvet akartam Neked írni;
gyönyörű könyveket, hogy tetszenek Neked! S még csak annyit, ha valami érne, az
elmúltak minden erejével, lépésről lépésre melletted leszek. Ha bajban vagy:
kiálts hozzám. Jövök, segítek... 1941. április nyolcadikán írta ezt a levelet
kétéves kislányának Gelléri Andor Endre. Háborúba ment, és onnan azok közül nem
sokan tértek haza, akiket fegyverrel küldtek harcolni, hát még akik egy szál
ásóval, lapáttal indultak munkaszolgálatra. A megígért, a gyönyörű könyveket már
nem írhatta meg kislányának és a magyar gyermekolvasóknak. Ezt a jóvátehetetlen
hiányt akartuk pótolni ezzel a kötettel, amelyet a tündéri realizmus írójának
gyermekekről szóló elbeszélései közül válogattunk.