A harag olyan, mint a mérges szömörce a szívben: elburjánzik, és benövi a szív
csodás zugait, a szeretet, a megértés és a boldogság helyét. A haragból persze
erőt is lehet meríteni, erőt, amely segít a túléléshez. De az igazi bölcsesség
tudja, hogy a haragot mikor engedje el. Jennifer Lauck a most megjelent Csendes
vizeken című könyvében folytatja az óriási sikert aratott Napsugaram című
önéletrajzi művében megkezdett szívszorító történetét. A tizenkét éves Jenny -
kezében a rózsaszín bőröndjével, melyben legféltettebb titkait, az elveszett
gyermekkor utolsó ereklyéit őrzi - leszáll a buszról a renói pályaudvaron, és az
ismeretlen jövő tárul elé, amelyben nem várják előre kitaposott ösvények,
egyedül a saját szívére hallgathat... Elszakítják a bátyjától, Bryantól, egyik
nevelőszülőtől a másikhoz kerül, de továbbra is tűri a sors megpróbáltatásait,
és követi a túlélésre termett lélek belső iránytűjét. Amikor viszont Bryan
döbbenetes és tragikus lépésre szánja el magát, Jennynek végül szembe kell
néznie a titkokkal, a hazugságokkal, a magány fájdalmaival, melyek éveken át
börtönbe zárták a szívét. A felnőtt Jenny rászánja magát, hogy megkeresi a
válaszokat, és közben megérti, hogy a múltat nem lehet örökre bezárni, még akkor
sem, ha teljesen reménytelennek és lehetetlennek tűnik, hogy az ember
felgöngyölítse a benne élő harag és fájdalom kibogozhatatlan szálait. Most
viszont egy megértő férj oldalán, gyermeke szemében, és egy fiatal, dinamikus
pappal folytatott mélyreható beszélgetésekben a felnőtt Jennifer megtalálja
élete csodáit. A kemény szív újra szeretni tanul, és a megtört lélek békére lel.
Az élet pedig, amely eddig a puszta túlélésről szólt, most boldog pillanatokkal
teli valódi életté változik.