Felfedezést várok az irodalomtól, barátom, - azért, mert a betűnyelés örömére
hajdan az útleírások kapatták rá szememet? A valóság felfedését várom, minél
egyenesebb úton, minél merészebb evezőfordítással és lóugratással az akadályok
és szakadékok felett. Türelmetlen vagyok, kedves barátom, én vagyok az, aki a
regényekben néha oldalakat lapozok előre, megelőzöm az írót; néha azt hiszem,
azért, mert kettőnk közül én haladok inkább a korral. Emlékszel, én is írónak
készültem... Illetve, ahogy jobban felidézem az emlékeket, azt hiszem, hogy
akkortájt, midőn véled néhányszor találkoztam, már történésznek készültem.
Közbe-közbe filozófusnak is persze, mint minden kamasz, aki megért egykét
nehezebbnek hitt könyvet s elbámul, mily kevés gondolat vezeti az emberiséget...
Mindebből csak az lett, hogy egy ideig kerestem a velem egyívású süvölvény írók
és történészek és bölcselők társaságát s aztán könyveiket úgy olvastam, mintha
az én személyes gondjaimat lettek volna kötelesek írni; úgy olvastam, ahogy
kell: bizalmasan, közbeszólásra készen. Te nemrégiben egy társadalmi réteg
életét fedted fel. Közbeszólásul akkor az jutott eszembe, hogy van ilyen elvenen
eltemetett régete az időnek is, a miénknek, - azt ki fedi fel? Egyre mélyebbre
kerül.