A klasszikus zenével szemben a könnyűzene sokkal nehezebben körülhatárolható
fogalom, amely felöleli mindazokat a zenei irányzatokat, amelyeknek célja a
tömegek szórakoztatása. A könnyűzene, vagy populáris zene azoknak a
legkülönbözőbb zenei formáknak, irányzatoknak, kifejezésmódoknak összessége,
amelyek megegyeznek abban, hogy mindegyik tömegekhez szól, széles körben
terjesztik és az emberek életében jelentős igény mutatkozik irántuk. Ide
sorolhatjuk az alkalmazott zenék különböző formáit, az indulóktól a tánczenéig.
A hazai könyvkiadásban már igen sok olyan mű jelent meg, amely a könnyűzene
valamelyik ágazatáról adott részletes vagy hézagos ismertetést a könnyűzene
kedvelőinek. Az egész könnyűzenét átfogó, lexikális ismereteket nyújtó könyv
megjelentetésére azonban eddig még nem került sor. Nehéz feladatra vállalkozott
ezért a szerzői gárda, amikor ilyen irányú előzmények nélkül megpróbálkozott egy
hézagpótló lexikon kiadásával. Nem törekedhettek természetesen a teljességre.
Ahhoz tíz ilyen kötet sem lett volna elegendő. A könnyűzene az elmúlt mintegy
két évszázados történelme során - különösen az utolsó fél évszázadban - olyan
mennyiségben termelte ki a szerzőket, eladókat, hogy mindenkit nem lehet, s
nincs is értelme megemlíteni. A szerkesztők arra törekedtek, hogy mindazok, akik
valami érdemlegeset alkottak, maradandót nyújtottak, helyet kapjanak a
lexikonban. A szerzők, előadók mellett ismertetjük azokat a producereket,
hangszerelőket, menedzsereket, hanglemeztársaságokat, amelyek gyakran a
világrahozói, megteremtői voltak a sikereknek. Igyekeztünk az egyes irányzatok
meghatározásával, kialakulásuk körülményeinek ismertetésével is segíteni az
eligazodást. Nem rangsoroltuk a műfajokat, ezt nem tartottuk feladatunknak. Így
egyaránt helyet kaptak a szórakoztató zene különböző műfajai az operettől, a
rockoperáig, a különböző dalformák, a kabarék zenéje, az esztrád zene, az
afroamerikai zene formái a jazz-ig bezárólag, s természetesen mint a mai kor
legelterjedtebb, legpopulárisabb zenéje a rock, a maga súlyának megfelelően. A
könnyűzene célja elsősorban a szórakoztatás. Ez azonban nem jelent
igénytelenséget. A könnyűzenének is megvannak a maga klasszikusai, ezek
esetenként olyan remekműveket hoztak létre, amelyek ugyanolyan részei az
emberiség kultúrtörténetének, mint a zeneirodalom más területeinek alkotásai.
Igyekeztünk ezt az egyes kiemelkedő szerzők, alkotások esetében érzékeltetni.
Nem mindig zenei magaslatokról van itt szó, - bár Gershwin, Webber Lloyd és
mások esetében arról is - inkább arról, hogy Louis Amstrong, Bing Crosby, Elvis
Presley, a Beatles és mások még ha a könnyűzene területén értek is fel olimposzi
magaslatokra, elévülhetetlen részei az emberiség kultúrtörténetének.
Természetesen nem mindig akadtak Beatles-ek, Presley-k, Joplin-ok, Gershwin-ek.
Voltak azonban olyanok, akik ennek ellenére színvonalas jó zenét produkáltak a
szórakozni vágyó közönségnek. Ezeket kívántuk a könnyűzene klasszikusai mellett
bemutatni, ismertetni. Könyvünket elsősorban a fiataloknak szántuk. Akik ezernyi
levéllel ostromolják a Rádiót, hogy kedvenceikről ismereteket szerezzenek,
egy-egy számukat, lemezüket magnóra vehessék. Az eligazodást, a tájékozódást
akartuk számukra megkönnyíteni. Természetesen az idősebb korosztályok is
megtalálják kedvenceiket. A nosztalgia hullám növekedőben van, s nemcsak az
idősebbek, de a fiatalabb korosztályok, a 20-40 év közöttiek is felfedezik, hogy
mennyi szépség van a régi évtizedek könnyűzenéjében is. Így reméljük minden
korosztály szívesen fogadja és forgatja kis lexikonunkat, hogy az új ismeretek
birtokában minél több szépséget fedezzen fel a könnyűzenében is.