A szerző az ellentmondásos szerepet betöltő Habsburg-dinasztia múltba
süllyedését állítja elénk, közelről elemezve IV. Károlynak, az utolsó magyar
királynak sorsát. Ezeréves királyságunk az ő lemondásával ért véget, még akkor
is, ha 1946. február 1-jéig hazánk elnevezése Magyar Királyság volt. A kötet a
jó szándékú, mélyen hívő - boldoggá avatott - hétgyermekes lemondott király
utolsó éveivel, halálával végződik. Családjának és ő magának tragikus sorsa a
történelem folyamában nem játszik főszerepet, de ezáltal megérthetjük, hogy
miért fontos a magyarok számára a restaurációs kísérletekkel való foglalkozás.