?A világon a legnehezebb színjáték a természetes viselkedés?, állapítja meg az
antológia címadó elbeszélésének hősnője, aki műszerelmeskedéseit egy művárosban
metafizikai műmagyarázatokkal igyekszik okadatolni. Ennél talán csak a
természetes írás a nehezebb, kivált, ha novelláról van szó, ami Graham Greene
szerint a legnehezebb műfaj. Kötetünk huszonegy szerzője számára sem lehetett
könnyű ellenállni a csábításnak, hogy valamelyik posztmodern irányzat , az
öncélú formai kísérletezgetés felé orientálódjanak. Ezek a jórészt fiatal írók
már nem dühösek, nem lázadók, nem törődnek irodalmon kívüli szempontokkal:
rájöttek ? úgy is, mint fiatalok ?, hogy az idő titkánál, a szexnél vagy a női
irracionalitásnál aligha van fontosabb és izgalmasabb kérdés. És rájöttek arra
is, vagy inkább józan eszük azt diktálta, hogy az angol novella tradícióihoz
ragaszkodni nemcsak dicséretes, hanem a legcélravezetőbb is: a jól épített
történettel, a fordulatos meseszövéssel, a kiváló helyzet- és jellemrajzzal, a
múltat és jelent, régit és újat, a hagyományt és újítást ellenpontozva egyesítő,
fanyar humorral átitatott elbeszélésekkel semmi nem veheti föl a versenyt.
Tudják ezt az antológia ismert és ismeretlen, született angol és bevándorló
szerzői egyaránt, azok is, akik Angliában nevelkedtek, és azok is, akik a világ
más tájain ? ezért olyan üdítően színes és változatos olvasmány a Test és tükör.