Talán nem állunk messze az igazságtól, ha kijelentjük, korunk egyik
legizgalmasabb kérdése a vallás és a tudomány kapcsolata és kölcsönös egymásra
hatásuk. A kielégítő és az életünket alapvetően megnyugtató válaszok még messze
vannak. Ezért nagyon is üdvözlendő, hogy az elmúlt évtizedekben egyre több
spirituális mester, nagy vallástanító, valamint tudós és tudományos szakember
foglalkozik hitelesen és behatóan a témával. A felvetések mindenkit
érdekelhetnek, legfőképpen azért, mert az emberek milliárdjait, talán kissé
leegyszerűsítve, de mégiscsak két részre lehet osztani: azokra, akik a világot
spirituális, vallási szemlélettel közelítik meg, illetve azokra, akik a világot
inkább tudományos, racionális, mondhatni materiális szemszögből látják. A
témával régóta foglalkozó egyik ilyen nagy szellemi tanító Őszentsége, a 14.
dalai láma, aki a buddhizmus és azon belül is a tibeti hagyomány közvetítője és
átadója. Jelentősége egyrészt az, hogy az általa képviselt tibeti buddhista
hagyomány a buddhizmust megelőző ősibb rétegekből is táplálkozik folyamatosan,
így annak autentikus időbelisége meghatározhatatlan távlatokba nyúlik vissza,
másrészt a tanításai messze túlmutatnak a buddhizmus határain, mondhatni
mindenkihez szólnak. A dalai láma ebben a könyvben a leghaladóbb és
legizgalmasabb tudományos elveket, irányvonalakat boncolgatja, összevetve azokat
a spirituális tradíció legrégebbi ismert és kevésbé ismert tételeivel.
Őszentsége a szellemi életet erősen fenyegető dogmáktól, előítéletektől
mentesen, őszinte nyíltsággal, már-már nagyszerű gyermeki naivitással értekezik
tudóstársaival, úgy, hogy a közösen kutatott feltevések, válaszok egy korszerű,
széles látókörű spirituális nagymester személyét bontják ki előttünk és erősítik
meg bennünk. A Tan Kapuja Buddhista Főiskola és a Sambhala Tibet Központ több
mint negyedszázados működésük után melegen ajánlja ezt a közös kiadásban
megjelenő könyvet a Dharma útját követőknek, valamint azoknak, akik ezután
lépnek a szellemi ösvényre.