Részlet a könyvből: A hatodik áldozatot június elején találták meg. Három taxis
és két céges sofőr után most egy limuzinkölcsönző. A holttest egy foghíjtelken
ült, a tűzfalhoz támasztva, srégen szemben a hajdani Danuvia fegyvergyárral. A
kifogástalan öltöny és a kézzel varrott bőrcipő világított az elhanyagolt
környezetben. Térdig érő gaz, a katángkóró kék virágai, eldobált sörösdobozok. A
helyszínelők már végeztek ? se ujjlenyomat, se cipőnyom; semmi ?, a nyomozást
vezető tiszt pedig szótlanul bólintott. Az áldozat illett a mintába. Nagy adag
nyugtatót kapott, intravénásán, aztán lenyomtak a tor- kán egy zsilettpengét. A
holttest frissen megborotválva, mint a többi öt. Eredetileg ? a rendőrség által
megszerzett fényképek tanúsága szerint legalábbis - mindegyik áldozat szakállas
volt. Tiszta munka, vér sehol, kivéve azt a keveset, ami a szájából kifolyt,
miután lenyelte a pengét. Az öregség szaga. Levendula, púder, pézsma és citrus.
Kevés mentől. A rendőrtiszt a nagyapjára gondolt, az állványra tett zománcos
lavórra egy régi ház fürdőszobájában. Ébenfa nyelű borotva. Egy halványzöld
fémtubus. ?Figaró - gondolta. ?Ez volt a neve. Egyáltalán nem