Az életmű teljes mélységének a megismerése, e szándék kielégítése nem várhat
tovább - erősödött meg a gondolat, hiszen 1989-et írunk, s a politikai
szempontok, valamint e szempontok kiszolgálói vélelmezhetően nem korlátozhatják
többé a gondolatok közlésének a szabadságát. E szabadság érdekében azonban
mindent el kell mondanunk, tévedéseinket, igazságainkat egyaránt. Különben nem
tehetünk szert arra az erkölcsi tisztaságra, amellyel meggátolhatjuk, hogy ne
rángathassanak vissza bennünket a múltba. Továbbá e tisztaság nélkül aligha
valósíthatjuk meg évszázados álmunk: a független Magyarországot. Az ösvényt még
nem taposták ki, ám ha a bibói tálentum, tisztesség és tartás nyújtotta
útravalót magunkkal visszük, könnyebben választhatjuk el a hamis alternatívát az
igaztól. Az utak pedig szétágaznak. S mi nem toporoghatunk ott tanácstalan, mert
a lehetőség köddé válhat. Még nem jött el a kánaán. Nagyon messze vagyunk tőle.
A kérdés most az: akarjuk-e vagy sem? S ha igen, tudunk-e tenni érte vagy sem? A
bibói életút figyelmeztet: az Ember, a Gondolkodó és a Politikus az igazság
megfogalmazásában és annak megalkuvás nélküli továbbadásában látta meg az
egyetlen lehetséges irányt. Olvassuk Őt! Budapest, 1989. augusztus 18. Albert
Tibor