Részlet a műből: Az ítélőmesterek meghökkenve néztek össze, amikor a
boszorkányperre felöltött kámzsa csuklyáját hátradobták. Már több mint öt
esztendeje nem találkoztak, amióta a nagyeszű Alárd Ferenc úr őket bízta meg,
mint a jogi tudományokban legjártasabbakat, hogy a nemesek és székelyek
ellentétét a havaselvi hadjárat után a méltányosság és közjó értelmében
megoldják. De akkor ismerték a méltányosság és közjó princípiumait, hiszen Alárd
úr kimerítően megmagyarázta nekik, hogy a székelyek tudatlan parasztember
létükre nem jól értelmezték a nagyságos Báthori Zsigmond fejedelem
egyezerötszázkilencvenöt szeptember 15-én kiadott szabadságlevelét, amelyben
állítólag azt ígérte, hogy ha részt vesznek a törökök ellen a havaselvi
hadjáratban, felszabadítja őket a rájuk telepedett adományos nemesek alól, és
visszaadja elkobzott földjeiket, ősi kiváltságos jogaikat.