A régi (középkori eredetű) falusi templomok világába kalauzolja ez a kötet a
Tisztelt Olvasókat. A középkori Magyarország lakosságának többsége (10 emberből
9!) falun élt, még Mátyás király uralkodásának időszakában is, azaz mintegy
félezer esztendővel ezelőtt. Az arány a 18. század végéig sem sokat változott.
Ám ne feledjük az előbbiekhez azt sem hozzátenni, hogy a középkori faluhálózat
sokkalta sűrűbb volt, mint a 18-20. századi. Csakhogy a falvak többségének
népességszáma a mai aprófalvak szintjét sem érte el. 50-100 ember közössége
alkotott egy-egy falut. A kicsiny házak lazán, eleinte még utcákat sem alkotva
csoportosultak. Ha a közelben kedvezőbb lakóhely kínálkozott, a közeli földek
terméshozama erőteljesen kezdett csökkenni, akkor bizony gyakorta megesett, hogy
odébb költöztek, új helyen építették föl szerény otthonaikat. Az első templomok
több mint egy évezrede épültek föl Magyarországon, mégpedig a hatalmi
központokban. A keresztény állam megalapításakor nyilvánvaló volt, hogy nem
elegendő, ha csupán az egyházi központokban (érseki, püspöki székhelyeken), meg
a királyi központokban (beleértve az ispánsági központokat is) építenek
templomokat, hanem lehetővé kell tenni, hogy az ország minden lakosa számára
hétről-hétre elérhető legyen az egyházi szertartás helye. Már Szent István
király elrendelte (első törvénykönyvében), hogy vasárnaponként mindenki menjen
el templomba (öreg és fiatal, férfi és nő egyaránt), s aki erre nem hajlandó,
azt keményen megbüntették. A törvényt azonban csak úgy lehetett végrehajtani, ha
kellő számú templom mielőbb megépül. Közismert a királyi rendelkezés: minden tíz
falu építsen templomot. Ez a merész cél azonban aligha volt megvalósítható
egy-két évtized alatt, sőt még egy-két évszázadnyi időtartam is kevés lehetett.
Hiszen nemcsak olyan épületek tömegét kellett megalkotni, amelyek építésében a
magyarság tömegeinek nem volt sem kellő ismerete, sem a szükséges gyakorlata,
hanem szükség volt kellő számú papra, papi fölszerelésre, beleértve a
legnehezebben beszerezhető szertartási könyveket (egy-egy kézírással készülő
kötet megalkotásához hónapok munkájára volt szükség!).