A tragikus körülmények között elhunyt nagynevű szerző ebben a művében A pettyes
szfinx főhősének, Pippának, a gepárdnak további sorsát írja le. Pippa immár
negyedszer hoz világra utódokat, s eddig 11 kölyke közül csupán hármat sikerült
felnevelnie. Vajon milyen sors vár a negyedik alom ifjú gepárdjaira? A szerző
úttalan utakon, tüskés bozótoson keresztül, jó és rossz időben, mindennap
felkutatja a családot a szavannán, és élelemmel, tápszerekkel segíti Pippát és
kicsinyeit. A kölykök szépen erősödnek, növekednek, és egyedülállóan érdekes,
izgalmas jellemformálódásuknak s különböző egyéniségekké való kibontakozásuknak
lehetünk tanúi. De még mielőtt elérnék a teljes önállóságukat, Pippát súlyos
baleset éri, s az állatkórházban elpusztul. Az árván maradt kamaszokat Joy
tovább segíti, amíg a perui hatóság ezt számára engedélyezi. J. Adamsonnak
elsőként sikerült megfigyelnie és tanulmányoznia a vadon élő gepárdok
pubertáskorát, nemi ösztöneinek kibontakozását, sőt párosodását is. A mű azonban
több mint a sok páratlan megfigyelés egyszerű összefoglalása. A szerző, aki jó
néhány évtizedet töltött a kelet-afrikai szavannákon, beszámol néhány saját
kalandjáról és a terület egyik-másik lakójáról, pl. a pufogó viperáról, a fehér
orrszarvúakról közöl színes történetet, de foglalkozik az állatkertben tartott
gepárdok sorsával is.