Merlin Moore Taylornak, a fiatal amerikai világjárónak ez a könyve elüt kissé a
Magyar Földrajzi Társaság Könyvtárának legtöbb kötetéből. Merlin Moore,
geografus írta, nem is annyira földrajzi leírást igyekszik adni arról a tájról,
amelyen bolyongott, mint inkább kalandos útleírást. Csupa esemény és élmény ez a
könyv. Megragadó képet nyújt a pápuák életmódjáról és lelki világáról. Talán
néha kissé túloz, talán a leírások költői lendületében itt-ott ellentmondásba is
keveredik, de végül is mindaz, amit ír, nagyon érdekes és értékes, mert olyan
helyeken és olyan népek között járt, amelyeket még alig-alig ismerünk, éppen a
hihetetlen nehézségek miatt. Az utazás elbeszélését olvasva, megmarad bennünk az
a helyes és az igazságnak megfelelő benyomás, hogy ezek a szerencsétlenek ott
Új-Guineában rendkívül nyomorúságos, szenvedésteli, boldogtalan életet élnek. A
vissza a természethezjelszó szörnyű tévedését misem bizonyítja jobban, mint az
ilyen, alacsony műveltségű, helytelenül úgynevezett vad népeknek az
élete.Technikai tudásuk minimális, alig tudják földjüket művelni, alig tudnak a
természet ellenséges erőivel szemben védekezni. Tele vannak babonával, örökös
félelem gyötri őket s ha nem félnek az ellenségtől, félnek a képzelt túlvilági
lényektől, a természetfölötti varázserőktől, a halottaktól, a bűvészektől,
varázslóktól s mindenféle más képzelt hatalomtól. Szörnyűséges életük van! Az
éhség kényszerének hatása alatt fejlődött ki az emberevés szokása, ebből
kifejlődött az örökös harc és háború közöttük s alig van pápua, aki természetes
halállal távoznék el a szenvedéseknek és gyötrelmeknek ebből a paradicsomából.