A népességfogyás egész Európa gondja, s míg a keleti uniós országokban ezt a
cigánykérdés súlyosbítja addig a gazdagabb nyugati államokban a befogadott
muszlim lakosság rohamosan növekvő létszáma és integrációs problémái teszik a
kérdést elsőrendű problémává. A nyugati nagyvárosokban már ma is százezres és
milliós muszlim közösségek élnek párhuzamos társadalmakban - a többségi
társadalmak kultúrájával, szokásaival és elvárásaival a legellenségesebb módon
szemben állva -, akik magas születési rátájuk következtében a 2050-es évekre a
legtöbb városban már többséget alkotnak majd az elöregedő és zsugorodó létszámú
európai gyökerű lakossághoz képest. Ezek a problémák a mindennapokban már több
éve érezhetőek voltak a széles tömegek számár, azonban a domináns média és a
véleményformáló szellemi körök - éppúgy, ahogy itthon a cigánykérdést illetően -
megtiltották őszinte megvitatásukat, és rasszizmussal vádolták meg azokat, akik
fel merték vetni őket. Az elfeledett, növekvő problémák azonban robbanásszerűen
kitörtek az ezredforduló környékén.