Ez a különleges ország az Ibér-félsziget nyugati szegélyén már csak elméletileg
tartozik Európához. Lakói legszívesebben atlantinak mondják magukat, ami azt
jelenti, hogy a félsziget és egyben Európa felé vezető folyóvölgyek és
hegyszorosok örvényeinél mindig is többre tartották a nagy távlatú tenger
végtelen útjait, amely az egész világgal kötötte össze őket. Híres hajósok és
egyben felfedezők is voltak a portugálok, talán elég, ha emlékezetetőül Vasco de
Gamma és Magelhaes nevét említjük. Igen sok újdonsággal, furcsa gyümölcsöket,
fűszerekkel ismertették meg Európát a történelem folyamán. Különleges ország
azért is, mert nagy hatású kultúrák ötvöződéséből keletkezett: római emlékei
vetekednek a spanyolországiakkal, a vizigótok kora középkori művészete és
civilizációja szintén rányomta bélyegét a késő középkori vívmányokkal együtt, és
végül az egészet árnyalataiban módosította a mór kultúra behatolása. Így aztán
természetesnek tartjuk, hogy gótikus ívek mellett azulejocsempés falakat
láthatunk, és a különlegesen szövevényes, dús barokk díszítésű
templomhomlokzatok hol spanyolországi mintákat, hol pedig a dél-amerikai őserdő
gazdag burjánzását juttatják eszünkbe. Az ország tájai is külön figyelmet
érdemelnek. A mediterrán éghajlat dél felé haladva fokozatosan már-már
szubtropikussá válik, számunkra egzotikus, ismeretlen növények jelennek meg,
vadregényes hegyek, kívánatosan homokos vagy fenyegetően sziklás tengerpartok
váltogatják egymást. Olajfák és narancsligetek között jutunk el a déli partvidék
banánültetvényei közé. A műemlékek és a természeti látnivalók mögött nem marad
el - sőt gyakran felül is múlja őket - a festák, a különféle ünnepek pazarlóan
színes látványa. Portugália még a latin országok között is híres fantáziadús
felvonulásokkal egybekötött ünnepiről, bikaviadalairól és búcsújárásairól. A
szerző, miután ismerteti Portugália természetföldrajzi helyzetét, történelmét,
gazdasági életét és kultúráját, a Részletes útikalauz fejezetben mindenekelőtt a
fővárost, a Tejo tölcsértorkolatában fekvő Lisszabont és közvetlen környékét
mutatja be. Innen megyünk tovább az ország északi részébe, Coimbrába, a portugál
Athénba, majd Portóba és a kissé elhagyatott északi területekre. ezután a
fővárostól keletre eső tartományokban a Bejra hegyei között és a Tejo, valamint
Zezere völgyében folytatjuk utazásainkat, míg el nem jutunk Algarve déli
tengerparti tájaira. Az útikalauz most már a szigeteket veszi sorra, főleg a két
nagy távoli szigetcsoportot: a Madeirát és az Atlanti-óceán fontos
Azori-szigeteit. Az utolsó, Gyakorlati tudnivalók című részben a szerző minden
olyan információt igyekszik megadni, amelyre a Portugáliában járó turistáknak
szükségük leeht. Nemcsak a vendéglői rendelést, a közlekedést és a
szállodakeresést könnyíti meg, hanem a kis útiszótárral és az ismétlődő
kifejezések jegyzékével jegyzékével az informálódást és a kapcsolatfelvételt is
lehetővé teszi. a kötet végén álló betűrendes helynévmutató az olvasónak a
tájékozódást, a 24 oldalas térképmelléklet pedig a helyszíni eligazodást
könnyíti meg. A könyv gazdag fényképanyagot is tartalmaz.