Heltai Jenő Ifjabb antik (Papirusz Book), 1999 197 o., kemény kötés, jó állapotú
660.- Megöregszik- e az író? 1931-ben a hatvanéves Heltai Jenő meglehetős
nyugalommal tekinthetett pályája magaslatáról addigi életművére. Ha már csak új
és új kiadások sajtó alá rendezésével gondozza több évtizedes írói termését, az
is szép feladat elkövetkezendő éveire. De Heltainak valószínűleg meg sem fordult
a fejében, hogy itt az ideje a betakarításnak. (Már csak azért sem, mert ezen is
túl volt már: az Athenaeum 1923 és 1927 között tíz kötetben megjelentette
összegyűjtött műveit.) Másfajta összegzés pedig nem túlságosan foglalkoztatta.
Munkásságából levonható nagy tanulságon, kiérlelt igazságon nem töprengett. Nem
visszafelé, hanem előre tekintett hatvanévesen is. ?Méltó befejezés? helyett
hozzá méltó újrakezdésre készült. Az öregedő, népszerű szerző nem kényelmesedett
el. Szinte nem volt műfaj, melyben ne alkotott volna, mégsem merítette ki írói
lehetőségeit. Örökifjú, kíváncsi és kísérletező alkat maradt, nem volt ideje
megöregedni. Témában, látásmódban, hangnemben is tartogatott még meglepetéseket.
Az örökletes tulajdonságok és a tanult viselkedés viszonyát elemző művet, apa és
fiú konfliktusát feltáró könyvet például addig nem írt. Úgy döntött, itt az
ideje ennek is. Túl az Álmokháza sikerén, megírta Ifjabb című regényét.