Az író a főszereplőt és korát, a negyedik-ötödik századot ábrázolja a maga
elképesztő ellentmondásosságában: Jeromos a kora fizikai valóságának és
lelki-szellemi világának hű kifejezője, aki egyben a kereszténység szellemi
megalapozója, az önmegtartóztató remeteség és szüzesség híve, ugyanakkor teste
erotikus és gasztronómiai élvezetek rabja. Csodálattal és hittel azonosul az Ó-
és Újszövetséggel, de rajongója a klasszikus pogány íróknak és filozófusoknak. A
Pannónia és Dalmácia határvidékéről származó esendő, teste hitványságával
küszködő, de hatalmas lélek élete a vallásos hit, a filozófia és a hús-vér ember
külvilággal, ellenségeivel és önmagával küzdő kalandregénye.