?Bizonyos, hogy mindaz, amit Hermann Broch jellemzőnek tart az Osztrák-Magyar
Monarchiára a XIX. század végén, hozzátartozik ehhez az életrajzhoz, és
különösen ehhez: a frivolság, az élvezetek hajszolása, miközben a világot a
hanyatlás hangulata tölti el, a kísérteties ?operett bölcsesség? és a heurigerek
melankóliája. Bécs ?vidám apokalipszise? szinte Rudolf trónörökös körül
kristályosodott ki, pedig a gazdag botránykrónikák az ifjú Habsburg életének
csupán jelentéktelen részét teszik ki. A történészeknek nemigen vethetjük a
szemére, hogy Rudolf trónörökösről a történelem azt tartotta érdemesnek
feljegyezni: szoknyavadász volt (ami igaz), antiklerikális szabadgondolkodó (ez
is igaz), és politikai szempontból bolond (ami egyáltalán nem igaz)? ? írja
Brigitte Hamann könyve előszavában. A szerző jól ismert hazánkban, ő írta a
néhány éve megjelent nagy sikerű életrajzot Erzsébet királynéról is. Rudolf
trónörökösről szóló könyve ? mely előbb készült el, mint az Erzsébet-életrajz ?
már büszkélkedhet mindazokkal az erényekkel, amelyek Hamann későbbi munkásságára
is jellemzők: rendkívül könnyed, élvezetes stílus, a hatalmas anyag fölényes,
magabiztos kezelése és nem utolsósorban témájának az előzőekhez képest egészen
egyéni, eredeti megközelítése. Így nem törekszik arra, hogy mindenáron megfejtse
a mayerlingi titkot és megválaszolja a megválaszolhatatlant: öngyilkos lett-e
Rudolf vagy gyilkosság áldozata. Elfogadja azt a sajnálatos tényt, hogy a
?dicstelen mayerlingi vég majdnem végérvényesen tönkretette még a reményét is
annak, hogy Rudolfot a történelem igazságosan ítélje meg.? A véget illetően
marad tehát a nagy kérdőjel, de Rudolf nem mindennapi életét, jellemét, a
császári és királyi család konfliktusait és ritka örömeit e monográfia alapján
mégis megismerhetjük közelebbről.