Az iszlám napjaink egyik legnagyobb, és hívei számát tekintve napról-napra
növekvő világvallása. Kialakulásának, terjedésének, sok-sok évszázados
fennmaradásának, fejlődésének egyik sarkpontja a tudás, a tanulás, a tanult
emberek megbecsülése. Allah követői régtől fogva úgy tartják, az embernek ahhoz,
hogy igazi hívő legyen, hogy megérthesse az Isten által teremtett világ
nagyszerűségét, törvényeit, folyamatos tanulásra van szüksége. Hagyományaik ezt
az állhatatos tanulást ajánlják ?a bölcsőtől a sírig?. Ez a kötet (mely a szerző
szinte valamennyi, az iszlámról eddig megjelent művét szintetizálja) alapvetően
azzal a céllal íródott, hogy bevezetést nyújtson az iszlám középkori (7-15.
századi) nevelés- és művelődéstörténetébe. Az iszlám vallás alaptanításainak, fő
irányzatainak, világképének, ember- és gyermekszemléletének bemutatása mellett a
régi muszlim pedagógiai művek sokszempontú jellemzése, fordítás- és
hatástörténetük vázolása éppúgy helyet kapott a kötetben, mint az egyes
iskolatípusok kialakulás- és fejlődéstörténetét, működési feltételeit, oktatási
tartalmait és módszereit elemző fejezetek. A könyvben fontos helyet foglalnak el
a középkori iskolák mindennapi világát, a tanári hivatást és a diákok életét
bemutató részek, és az iskolán kívüli művelődés színtereit ? a
csillagvizsgálókat, a zeneiskolákat, a könyvtárakat, a kórházakat és más
helyszíneket ? feltáró alfejezetek. Kiemelt helyen áll továbbá a muszlim
nevelés- és tudománytörténet európai hatásainak áttekintése, a muszlim
ismeretanyag és oktatási-vitatkozási-érvelési módszerek kontinensünkön való
jelenléte és recepció- illetve hatástörténete. A mű minden eddigi magyar nyelvű
összefoglalásnál részletesebb historiográfiai áttekintést nyújt arról is, hogy a
19-20. századi hazai és nemzetközi neveléstörténet-írásban hogyan ábrázolták az
iszlám nevelésügyét.