A Dokumentumok a magyar politikai rendőrség történetéből című
forráskiadvány-sorozat második kötete az Államvédelmi Osztály 1946 és 1948
közötti működésének tanulmányozásához szükséges legfontosabb dokumentumokat
gyűjti egybe. Az olvasó tehát a második világháború magyarországi végóráiban
életre hívott politikai rendészeti osztályokkal foglalkozó, 2009-ben napvilágot
látott könyvünk folytatását tartja a kezében. Az országos hatáskörű ÁVO
létrehozása a kezdetektől kommunista befolyása alá került szervezet történetének
egy újabb fejezetét nyitotta meg. Válogatásunkban ezért is kaphattak helyet a
reszortfelelős belügyminiszter, Rajk László azon rendeletei, amelyek ugyan
meghagyták az államvédelmet az államrendőrségen belül, ám egyes parancsnoklási
szintek kiiktatásával önállóbbá tették. Persze az új helyzet számos súrlódás
forrása lett, s a belügyi tárca urának a rendőrséggel való együttműködéssel, az
internálással vagy a rendőrhatósági felügyelet alá helyezéssel kapcsolatos
teendőket újra kellett szabályoznia. A dokumentumanyag tetemes részét teszik ki
a vezetői értekezletek jegyzőkönyvei. Az Andrássy út 60. nemcsak a főváros, de
az egész ország politikai rendészetének központja lett 1946 októbere után, és ez
az addiginál komolyabb koordinációs munkát igényelt. Ugyanakkor a területi
expanzió hozadékaként a második világháború befejezése óta folyamatos
eszközhiány, a rendelkezésre álló emberanyag felkészületlensége is szélesebb
dimenzióban jelentkezett. A budapesti központba összetrombitált fejtágítókról
fennmaradt írásos összefoglalók az ellátási nehézségeknek, a humánerő
gyengeségének és a működési mechanizmus kiforratlanságának legbeszédesebb
forrásai. Az államvédelmi tisztek hivatali jelentései bepillantást engednek a
szervezet munkamódszereibe, máskor a hatalmi harcokról informálnak. Ezek között
is külön jelentőséggel bírnak az ÁVO-főnök, Péter Gábor azon feljegyzései,
amelyekben vélt vagy valós ellenfeleinek bemószerolása mellett csapata súlyának
további növeléséért lobbizott. Szavai idővel az illetékes pártszerv, a Magyar
Dolgozók Pártja Belügyi Bizottsága előtt meghallgatásra találtak, s ebben nem
kis szerepe volt új pártfogójának, az 1948 augusztusában a belügyminiszteri
székbe érkező Kádár Jánosnak.