Van remény? Hát... keresztény emberként, illetve azzal a Babitstól tanult
kiirthatatlan optimizmussal - de hiszen ez a kettő ugyanaz! - valamivel
határozottabb választ illenék adnom a kérdésre. De a hazugság sem kifejezetten
keresztény erény. Így mégiscsak az a tisztességes, ha legalább határozottan
bevallom határozatlanságomat. Szóval van remény. De azért ne nagyon dőljünk
hátra a fotelban, mert ez nem azt jelenti, hogy nem kell tennünk semmit. Van
éltető víz, de a kutat nekünk kell kiásni, a medret nekünk kell rendben
tartani...