Leszálltak a gépek. Már a fényszórók sem világítanak. Nemsokára jönnek értem. A
fegyvert kibiztosítottam, nem akarok számot adni többé senkinek, ha kinyílik az
ajtó, és meghallom a léptek koppanását, nem élek tovább. Ezekkel a mondatokkal
fejeződik be Dobos László Földönfutók című regénye, amely a csehszlovákiai
magyar irodalom felszabadulás utáni prózájának jelentős alkotásai közé tartozik.
Fábry Zoltán - a műről szólva - Dobos fegyelmezett lényegmondását és témafelvető
bátorságát dicsérete. A könyv lapjain a közelmúlt eseményei, egy nagy létszámú
kisebbség, a szlovákiai magyarság második világháború utáni meghurcoltatása
elevendenek meg. A Földönfutókban két férfi - egy szlovák és egy magyar -
emlékeiben idéződnek fel a negyvenes évek izzó kérdései. Egy nagy lobogású
szerelem és az azt követő csalódás tanúi lehetünk az egyik oldalon, míg a
másikon - a magyar diákság emlékében - egy nehéz korszak, a háború utáni évek
eseményei tárulnak föl előttünk...