A regény eseménysora 1956 júliusában egy kisvárosban indul, s október 23-a
remény-fényének felragyogásával zárul. A lét peremére sodort kisember
nézőpontjából megidézett 90 napnyi elbeszélt időbe fél évszázad szörnyű
történései sűrűsödnek: Kelet-Európa és a többszörösen is megpróbáltatott
magyarság sorsa. Az egyszerűségében és váratlanságában döbbenetes alaphelyzet
motiválja a történet folytonosságának megszakításait, a töprengő emlékezést, a
sorsértelmező próbálkozásokat, a szöveghelyek metaforikus összekapcsolását. Az
elbeszélő és a szereplő múltat faggató szavaiban a történelmi események
filozofikus elmélkedésekkel, az irodalommal, a politikával, az etika alapvető
kérdéseivel ötvöződnek..