Al Jourgensen, a Ministry, a Lard, a Revolting Cocks és még számos zenekar
vezetője, az ipari metál pápája nem okoz csalódást: humorosan, kritikusan,
szarkasztikusan, néha már-már túl őszintén tárja fel előttünk élete történetét.
Kubából indulunk, hogy aztán Al gyerekként megélje a gyökértelenséget
Amerikában, húzós családi traumákon essen keresztül, majd alig tizenöt évesen
elmerüljön a drogok és az alkohol világában. Megtudhatjuk például, hogy melyik
album készítése alatt milyen szerekkel élt. Bármit kipróbált, amit elé raktak,
volt bolondokházában, háromszor élesztették újra, levágták az egyik
nagylábujját, kivették a fél gyomrát, és egyszer kis híján amputálni kellett a
jobb karját. Zenész akart lenni, de végül rocksztár lett - annak minden
előnyével és hátrányával. Al nyíltan beszél a függőségeiről, a politikai
állásfoglalásairól, az ufós kalandjairól, és arról, miért szereti az Anthraxet,
vagy utálja Henry Rollinst, és hogyan kötött életre szóló barátságot William
Burroughsszal vagy Timothy Learyvel. A szintipoptól az ipari metálon át a
countryig vezetett az útja, úgyhogy zenei szempontból is bővelkedünk
kanyarokban. Az életét és a pályafutását feltáró könyv tocsog a dekadenciában, a
kemikáliákban, a vérben, a tragédiában és a humorban: mindenből a végleteket
kapjuk. Ozzy Osbourne is megnyalná a tíz ujját, ha olvasná! A magyar kiadáshoz
Al Jourgensen külön előszót írt!