A Laura-versek költőjét, a szonettírás mesterét, a modern európai líra egyik
úttörőjét, Petrarcát, mint levélítrót mutatja be az Európai Antológia reneszánsz
sorozatának ez a kötete. Petrarca leveleiben is újat hoz, feloldja a merev,
középkori stílust, egyéni hangulatait kelti árnyaltan életre: az antik világot
is csak azért idézi, hogy modern problémákat láttasson meg, legyen módja
lelkesedni a római plebejus nép harcáért, hogy álmodozhasson a jövőről, s
támadhassa az avignoni pápai udvart. Akár turisztikai erőfeszítéséről, a Mont
Ventoux megmászásáról számol be, akár öreg gazdasszonyát jellemzi találó
vonásokkal, akár Bocacciót dorgálja, mert őt az írás abbahagyására, tétlenségre
ösztökéli - érzéseiben, gondolataiban hozzánk közel állónak, frissnek érezzük a
levélíró Petrarcát.