Eyvind Johnson (1900-1976) Nobel-díjas svéd író regényének alapja az
irodalmilag többször is feldolgozott louduni boszorkányper, amely 1634-ben
játszódik le, s a huszadik században Aldous Huxley regénye és Ken Russel
Boszorkányok című filmje jóvoltából a boszorkányüldözések egyik legismertebb
esete lett. A Rózsák és lángok Johnson főművei közé tartozik; barokkosan
megkomponált, bonyolult, mégis áttekinthető szerkezetű, erős sodrású nagyepika.
Sokhúrú, sok hangon szóló mű, lebilincselő olvasmány. A történet jelképes
értelemben is közismert: egy embert üldöznek és megégetnek. Ennek az embernek,
Urbin Grainier-nek, a Sainte-Croix-templom plébánosának nagy a bűne: tündöklő
szellemű, gyönyörű férfi. Bűnös szépsége, férfiassága, szabad szelleme démonokat
kelt életre, s a démonok betörnek a kolostorablakból leselkedő apácák álmaiba.
Megindul az ördögűző gépezet - motorja az ellenreformáció ideológiája,
fogaskerekei korrupt hivatalnokok, irigy, torz testű papok -, hogy eltapossa
Grainier-t, lerombolja a város falait, a szabadság és az emberi méltóság
jelképévé növő tornyokat, hogy köveiből a mindenütt jelenlevő, mindenható
Richelieu bíboros felépíthesse - nemcsak jelképesen - a francia abszolút
monarchiát. Urbain Grainier boszorkányperének ürügyén Johnson természetesen
másról, többről szól: azt a világot akarja bemutatni, amely démonokkal
szövetkezve lerombolja az emberi méltóságot, megégeti a szabad szellemet.