Gustave Flaubert alig harmincéves, amikor sok-sok ifjúi és romantikus kísérlete
után 1851-ben hozzáfog az első nagy regényéhez, a Bovaryné-hoz. A legenda
szerint barátai tanácsolták Flaubert-nek, hogy romantikus könyvélmények és lírai
utánérzések helyett legközvetlenebb környezetét próbálja megregényesíteni. Így
nyúl hozzá egy Normandiában, Rouen közelében lejátszódott házassági drámához,
valamint más, a kortól és a környezettől készen kapott életdarabokhoz, és így
alkotja meg ezekből a részletekből Emma Bovary életének és halálának történetét.
Így született meg ez a könyv, amely a romantika alkonyán a legmindennapibb
élethez fordult élményért és ihletért. Ez az a könyv, amely egy kisváros szürke
krónikáját és ezen belül egy kis polgárasszony szenvedélyes ábrándjait és
szerelmi tévelygéseit a legtisztább epika magaslataira emelete. És ez az a
könyv, amely egy házasélet szűk keretében egy kor, egy társadalom áramát is
megcsillantja, magának az emberi sorsnak vágyálmaival és elkerülhetetlen
kudarcaival.