Thaisz című, egyik legjelentősebb művében érzéki színekkel kelti életre a
legendás hírű alexandriai kurtizán elbűvölő lényét. Róma és a fiatal
kereszténység világa kavarog színesen a háttérben, miközben Paphnutius apát, a
sivatagban élő szerzetes elkárhozik a majdhogynem szentté vált Thaisz iránt
táplált bűnös szerelmében. Anatole France szíve mélyéből gyűlölve a hazugságot,
mindig felháborodott a történelem folyamán elkövetett régi bűnökön. Buzgó
igazságszeretete egyik legnagyobb remekműváben, Az istenek szomjaznak-ban
mutatkozik meg legerőteljesebben. France nem akart történelmi regényt írni,
hanem a nagy idők, a nagy események között a mindennapi élet apróságait akarta
megmutatni. A történelem ebben a regényében csak háttér, néha derűs színekben
játszó, de általában inkább komor, bíborfényes felvillanó drapéria. Az előtérben
az ember, sőt, a kisember álla maga mindennapi gyarlóságában, a hétköznapok
esendőségével. Egyik hőse hiába hisz az erényben és hiába volt szíve mélyén
tiszta és önfeláldozó, mégis buzgón küldte nemcsak a bűnösöket, hanem az
ártatlan embereket is a halálba.