Tersánszky Józsi Jenő Válogatott Művei sorozata második kötetének három
kisregényét mély tartalmi rokonság fűzi egymáshoz. A történetek főszereplői
látszólag tárgyak, a ceruza, a kézikocsi, a biciklifék, valódi hőseik azonban a
mindennapokból jól ismert kisemberek, akik gátlásaikat levetkőzve valódi
természetük parancsai szerint cselekszenek a hétköznapok kisebb-nagyobb
bonyodalmaiban csakúgy, mint a történelem nagy viharaiban. Az Egy ceruza
története-ben ifjúsága nagy élményéről, az első világháború piavei
frontáttöréséről vall az író úgy, hogy a történetet nem is ő maga szurkolja
végig, hanem a curuza, amely kézről kézre vándorol. S míg tulajdonosától,
Feldmann Adalbert közlegénytől Graf Franz Egon Julius, Desentorek-Fingazzo zu
Dreigaul tábornok hadosztályparancsnokhoz, kerül, a legkülönbözőbb szemtanúk
elbeszéléséből értesülünk arról, milyen volt az élet a fronton az első
világháború utolsó napjaiban. Az Egy kézikocsi története a második világháború
vészterhes napjaiba vezeti az olvasót. Nevenints kárpitos ormótlan targoncája
kofliktust robbant ki a Pántlika utcai bérház lakói közt, s egyszerre feltárul
előttünk az emberek valódi természete; kicsinységük, harácsolási ösztönük,
gyávaságuk vagy éppen igaz emberségük, őszinte segíteni akarásuk. Az Egy
biciklifék története a harmincas évek létbizonytalanságának nyomasztó korszakát
idézi fel. Egy Pesttől alig néhány villamosmegállóra épült nyomorúságos
kishivatalnok-telep hétköznapjainak keserű humorral megírt krónikája a regény,
amelyben a főszerep ezúttal az író fabrikálta bicikliféknek jut. A valódi
mondandót, a kiegyensúlyozottnak létszó hétköznapok derűs felszíne alatt
érlelődő súlyos társadalmi feszültséget az érdes-keserű írói hangnem, a vibráló
írói atmoszféra sugározza.