Attól a pillanattól kezdve, hogy a teológia meglátta a napvilágot, művelői úgy
fogták fel azt, mint a hitben és a hitről való elmélkedést a Kinyilatkoztatás és
az értelem kettős fényében. Kinyilatkoztatás, hit, értelem - ez a teológia három
nélkülözhetetlen eleme. A katolikus jelző hallatán a magyar olvasó óhatatlanul a
római katolikus teológiára fog gondolni. Mindez azonban nem ilyen egyszerű.
Mielőtt jelentése egy felekezet megjelölésére korlátozódott volna, a katolikus
szó a hit jellemzésére szolgált:katolikus hiten az ortodox, igaz hitet értették,
szemben az eretnekek tévelygéseivel. Csupán a XI. században, a keleti és a
nyugati Egyház szétválásakor vezetett a kétféle hagyomány egyre erősödő
megkülönböztetése odáig, hogy a római teológiától különböző, ortodox teológiáról
beszélhessünk. Luther és egyéb reformátorok által előidézett szakadásra volt
szükség ahhoz, hogy a tudomány a XVI. századra még tovább osztódjon, a
protestáns teológia megszületésével. (...) Efféle különbségek azért jöhettek
létre, mert a hit és a teológia nem azonos egymással. (...) Éppen ezért a
teológia egyes, eltérő filozófiai és módszertani elképzeléseket követő
irányzatai összekülönbözhetnek, sőt, szembe is kerülhetnek egymással. (...) Nem
állítunk fel rangsort közöttük, csupán figyelmeztetjük az olvasót, hogy
könyvünkben ne a katolikus dogmatika ismertetését keresse; ehelyett csupán a
teológia történetének, természetének és módszereinek katolikus megközelítését
kínáljuk, mintegy körképet mutatva be annak jelenlegi helyzetéről. (részlet a
Bevezetésből)