Marie Antoinette nagy kedvence az utókornak, nehéz szabadulni nyaktiló alá
küldött bájos fejének igézetétől. Bezzeg míg élt, fogadott hazája korántsem
rajongott érte ennyire. Már a forradalmat megelőzően a valóságosaknál sokszorta
nagyobb vétkekben marasztalták el őt, ó, rangnak átka! A közvélemény igaztalanul
tört pálcát felette például a nevezetes nyaklánc esetében is. Holott a páratlan
ékszerrel nem is a felség üzérkedett, hanem egy valóban ízig-vérig elvetemült,
lenyűgözően gátlástalan perszóna, La Motte asszony, Rohan bíboros kedvese,
akinek nem volt elég, hogy Valois-vér folyik az ereiben, a pénzt is szerette. Az
ő fáradhatatlan bűnözői leleményének adózik Evelyne Lever dokumentarista
pontosságú, mégis regényes krónikája: fergeteges ízelítővel szolgál a hajdani
Franciaország jeleseinek jellemtárából, nemkülönben a párizsi utca
fáradhatatlanul lődözött fullánkjaiból.