Michel de Montaigne (1533-1592) esszéivel azt tűzte ki célul, hogy
megszabadítja az értelmet a tekintély, a szokás, a hatalom és az ésszerűtlen
értelem zsarnokságának dogmatikus álmától. Összetett fenomenológiáiban a gonosz
egyetemesség és a másság elítélése a maga sokféle formájában (vadak, héberek,
törökök stb.) a modernitás bálványait képezik, amelyek akadályozzák az értelem
gyakorlását. A bordeaux-i filozófus nem mulasztja el, hogy hadigépezetet építsen
a látszat és a dolgok valódi arcát elrejtő álarcok színháza ellen, miközben nem
hagyja figyelmen kívül, hogy ezt olyan kísérletként gondolja újra, amelynek a
megszokás és az identitás sötétségéből a szabadság és a sokszínűség
világosságába, Platón barlangjának sötét homályából az önkéntes szolgaságból
való felszabadulás fényébe kell vezetnie. (Manuel Cruz, filozófus)