Henry Fécamp azért, hogy barátja és közös szerelmük útjából félreálljon, magára
vállal egy gyilkosságot egy idegenlégiós haláltáborban. A haláltábor életének
megelevenítése Rejtő döbbenetes vízionális erejét mutatja: a 30-as évek közepe
táján írt regényében kísérteties realitással idézi fel a későbbi náci
haláltáborok atmoszféráját. A haláltábor kényszermunkát végző áldozatai már
annyira elszemélytelenedtek, hogy egymást is csak az egykori külvilágból még
náluk levő használati tárgyak alapján nevezik és ismerik fel. Fécamp az
élőhalottak között fedezi fel, hogy az életért minden kínt érdemes elviselni, és
a Csontbrigád-ot az Ajtón, Amely Nem Vezet Sehova ? elvezeti a megtalált
igazsághoz és az élethez.