?Hé, srácok, mentek valahova, vagy csak úgy sehova?? 1951 áprilisában Jack
Kerouac három hét alatt, a spontán alkotás lázában írta meg az Úton eredeti
változatát egyetlen, a végtelen utat jelképező papírtekercsre: annak a
történetét, ahogy Neal Cassadyvel többször is beutazták Amerikát ? ahogy
száguldoztak a ?jajongó kontinensen? át, s közben mindent meg akartak
tapasztalni, ami csak kifacsarható az életből. A beatnemzedék első nagy műve
volt ez ? előbb született, mint Ginsberg Üvöltése vagy Burroughs regénye, a
Meztelen ebéd ?, de csak 1957-ben jelenhetett meg, miután Kerouac átírta:
kihagyta az akkoriban még botrányosan merésznek számító részeket, és minden
szereplőnek más nevet adott. Az ős-Úton csak jóval Kerouac halála után, 2007-ben
jelent meg először, s azóta a mű két változatban létezik ? mindkettő autentikus,
de az Eredeti tekercs a maga nyersebb módján még inkább kifejezi a beatnemzedék
életérzését és törekvését: hogy spontán, gátlástalan, lázadó, lüktető, száguldó,
őrült, az élet titkának mélyére hatoló, új irodalmat akartak létrehozni.