Rodrigo Borgia, aki VI. Sándor pápa néven vonult be a történelembe,
nagyformátumú személyiség, igazi reneszánsz embert volt. Habzsolta az életet, a
nőket, rajongott a művészetért ? és legfőképp: mindent megtett a családjáért,
gyermekeiért. Ám Krisztus földi helytartója kezében mindenható hatalom
összpontosult, amelyet nemcsak a Szentség ügyei, hanem talán még Istennél is
jobban imádott családja érdekében alkalmazott, s kiváltképpen azokkal szemben,
akik útját keresztezték. Megbízható emberei, megbízható eszközei voltak
ellenségei eltiprására... A pápa és gyermekei, a gyönyörű és öntörvényű jó
kislány, Lucrezia, a szenvedélyes és katonának termett hazafi, Cesare, valamint
a legkisebb fiú, a látszólag félénk Giovanni drámaian alakuló életére rányomta
bélyegét a XV. század Itáliájának viharos történelme, melyben felbukkan
Machiavelli, Savonarola és a reneszánsz kor több jelentős művésze is. Ahogy
emblematikus keresztapatörténetében, Puzo történelmi regényében is
lebilincselően ír szerelem és gyűlölet, titkos szövetségek és cselszövések,
kitörni kész erőszak és kegyetlenség végzetes összefonódásáról. Miközben sorra
megjelentek könyvei, ezen a művén két évtizedig dolgozott, s halála után
élettársa, Carol Gino fejezte be az ő feljegyzései szellemében.