1954-ben Simone de Beauvoir írt egy önéletrajzi ihletésű regényt, amely
életében sosem látott napvilágot. A kéziratot, amely egy életre-halálra szóló
barátság megrázó és intim története, több mint fél évszázaddal később a nevelt
lánya adta közre. Ez a mindeddig ismeretlen Beauvoir-írás igazi irodalmi
szenzáció! A kilencéves Sylvie ? akinek alakjában Simone de Beauvoir gyerekkori
önmagát rajzolta meg ? az Adélaide katolikus leányiskolába jár, ahová egy őszi
napon új tanuló érkezik: egy rövid barna hajú, eleven, szemtelen kislány,
Andrée. Ők ketten hamar barátságot kötnek, sülve-főve együtt vannak. Tanáraik
úgy is nevezik őket: az elválaszthatatlanok. Sylvie-t elbűvöli Andrée, csodálja
éles eszét, merészségét, sokoldalú tehetségét. Tudja, barátnője különleges
teremtés, és szenvedélyes szeretettel csüng rajta ? élete első nagy érzelmi
fellángolása ez. A lányok nem csak abban hasonlítanak egymásra, hogy előkelő,
jómódú családban nőnek fel, és szigorú katolikus nevelést kapnak: mindketten
lázadnak a megcsontosodott polgári szokások és hagyományok, a rájuk
kényszerített női sors ellen. Sylvie és Andrée együtt tapasztalják meg
kibontakozó nőiségük és szexualitásuk, szellemi lázadásuk korlátait és
buktatóit. Ám míg egyiküknek végül sikerül kivívnia a függetlenségét és
szabadságát, a másik sorsa tragikus fordulatot vesz. Andrée, azaz a valóságban
Zaza történetét Beauvoir több ízben feldolgozta, legteljesebben az Egy jóházból
való úrilány emlékeiben. Az Elválaszthatatlanok voltaképpen ennek a műnek az
előképe. Az írónő különleges érzékenységgel és érzékletességgel ábrázolja a nők
elé korlátokat és elvárásokat állító, merev, rideg polgári világot, a korabeli
francia családi életet, a hétköznapokat. Az eredeti fotókkal és a két
elválaszthatatlan barátnő válogatott leveleivel kiegészített kötet, amelyet
szinte a francia olvasókkal egyidőben vehetünk kézbe, a kivételes irodalmi
felfedezés izgalmát kínálja.