Bazarov a világirodalom egyik legismertebb regényhőse: annyit szinte mindenki
tud róla, hogy nihilista, aki nem ismer el semmilyen tekintélyt, és megveti a
szerelmet - aztán mégis őrülten, romantikusan szerelmes lesz. Bazarov azt
vallja, hogy nekik, az akkori Oroszország bátor, tettre kész fiataljainak
mindent le kell rombolniuk, amit az előző nemzedékek építettek és képviseltek, s
aztán az új világ felépítése már egy új nemzedék feladata lesz. És abban az új,
tiszta világban nem lesz bűn, mert a társadalom nem rontja meg az embert. Vagyis
Bazarov alakjában Turgenyev mintha a majdani bolsevik forradalmárok prototípusát
festette volna meg - profetikus érzékkel. De a regényt olvasva Bazarov alakja
egyre bonyolultabbá válik számunkra: hol megvetjük a szélsőséges eszméi miatt,
hol imponál a merészsége, hol együtt érzünk vele, hol már-már zseniálisnak
érezzük a gondolkodását. Kiismerhetetlen és mélyen emberi - cinikusnak látszik,
de tele van szeretettel. Nem, ő nem lenne bolsevik forradalmár, sokkal inkább az
első áldozataik egyike. Vagy hát... ki tudja?