Korábbi korokban a filozófusok a lét általános problémáit, a megismerés
egyetemes törvényeit és az úgynevezett örök igazságokat igyekeztek feltárni, a
modernitás kibontakozásával mindezt már a természettudományok szemléletére
alapozták. A huszadik században azonban a mindennapi életet, a társadalom
összetett valóságát kezdték el értelmezni, továbbá javaslatokat tettek a
közösségi problémák megoldására. Meglátásaikat az akkortájt kibontakozó
társadalomtudományokra igyekeztek építeni, így aztán az a huszadik században
együtt fejlődhetett a filozófiával. Sokszor nehéz is eldönteni, hogy az illető
filozófus vagy társadalomtudós: a többség leginkább mindkettő. Ezekből a
törekvésekből lett a huszadik századi - több irányzatot is magába foglaló -
társadalomfilozófia, amelynek a legjelentősebb alakjait egy-egy fejezetben
mutatja be a könyv. Szabó Márton (1942) a filozófiai tudományok kandidátusa, a
politikatudomány akadémiai doktora, az ELKH TK kutató professzor emeritusa.
Tanított és tanít több egyetemen. Publikált másfélszáz tanulmányt és tizenegy
könyvet. Legutóbbi három kötetes munkája: Társadalompoétika: a retorika, a
nyelvészet és az irodalomelmélet társadalomtudományi státusa. Munkásságáról - a
bő félezer hivatkozáson túl - közel negyven önálló írás, egy monográfia és egy
tanulmánykötet jelent meg. Tudományos alkotó és iskolateremtő tevékenységét a
szakma Bibó István-díjjal és Kolnai Aurél-díjjal ismerte el.