Rideg Sándor két szervesen összetartozó, önéletrajzi fogantatású regényében
gyermek- és ifjúkorának küzdelmes éveit idézi fel. A Tűzpróba arról a szegény
sorsú gyerekről szól, aki öt elemi után cselédsorba kényszerülvén a gyerekkori
kalandozások, játékok után csakhamar a felnőtteket is próbáló életet éli. Az
első világháború idején - mikor apját behívják katonának - ő lesz a család
kenyérkeresője tízegynéhány éves fejjel. Számára az igazi tűzpróba a
Tanácsköztársaság időszaka, a harcok, melyeknek ő is részese. Tizennyolc éves,
amikor regénybeli története véget ér: menekülni kényszerül sok más társával
együtt. A második regény, a Sámson az ellenforradalmi korszakban játszódik. A
forradalom bukása után menekülő Sámson a fővárosba kerül, alkalmi munkákból él,
beáll matróznak, külföldre is elvetődik. Visszatérve Magyarországra gyári munkás
lesz, bekapcsolódik a munkásmozgalomba. Amikor a hatóságok fölfedezik a párt
titkos nyomdáját, őt is letartóztatják; vallatják, megkínozzák, de sikerül
kiszabadulnia. Sámson sok hányódás során érik olyan emberré, öntudatos munkássá,
aki a megpróbáltatások hatására sem veszti el hitét, reményét, szenvedélyesen
keresi a szegények igazát és az élet megváltoztatásának lehetőségét. A
Tűzpróbá-t és a Sámson-t az élményanyag gazdagsága, a sorokban mindig érezhető
személyesség, az ellenállhatatlanul eredeti humor és a kivételes mesélőkészség
izgalmas és feledhetetlen olvasmánnyá teszi.