Vasas Tamás különös, izgalmas és szorongató lírai szöveget alkotott e
kötetében: gondolatfolyam, lélek?beszéd, leginkább egy elhagyott, elárvult
gyermek hangján. Valaki ? egy felnőtt férfi ? próbál magával számot vetni, kivé
lett az egykori sokat csúfolt, szorongó kisfiúból. A vallomás nem rejt személyes
azonosságot alkotó és megszólaltatott hőse közt. Mintha egy tragikus baleset
utáni, egész élethosszra kiterjedő végjáték ? földolgozás, szembesülés ?
szemtanúi lennénk ?ebben az őrülten visszafelé / tekergő időspirálban?. Egyetlen
műként olvasandó létállapot-vers ez: a kietlen partokra kivetődött fájdalmas lét
élménye, ami az egzisztencialisták alaptémája, mely visszaköszön a beatköltők
lelki monológjaiban is. Vasas Tamás szervesen ráépülő réteggel erősíti meg ezt a
gazdag hagyományt. De nemcsak követi, hanem meg is újítja, a maga alkotói
birodalmába áttelepítve a maga hangnemére nemesíti. Hőse, míg fényképpé
kimerevedő tükörképéből oda és vissza vizsgálja önmagát, saját és sajátos lényén
keresztül az olvasót megszólítva vall személyes, egyedi-egyszeri létezéséről.
Vasas Tamás a belső én néma beszédjétől a külvilág hangjáig többféle gondolati
és érzelmi skálát megszólaltatva alkotja meg mélyen szomorú és őszinte,
karakteres új hangját. Falcsik Mari