Ignácz Rózsa (1909-1979) egyik legjelentősebb erdélyi témájú regényét tartja
kezében az olvasó. A történet egy tehetséges fiatal magyar színésznő,
Türje-Szász Klári és egy nős ember, Deák Ádám feltaláló ezermester szerelme köré
szövődik. Deákot rábeszélik, hogy hamisítson román pénzt, réz húszlejeseket. A
cél Erdély függetlenítése lenne mind Magyarországtól, mind pedig Romániától.
Amikor lebuknak, a joginál sokkal nagyobb vereséget szenved Deák Ádám, mivel
ártatlannak minősítik a felbujtó román gazdával, Moganuval szemben, akit mint
eleve tehetségesebb felet tartanak csak képesnek a pénzhamisítás tervére. A
bíróságon elhangzó felmentő beszéd az uralkodó román nemzetiség leglesújtóbb
véleménye a magyarságról. A míves stílusban megírt, fordulatos cselekményű
regény annak a nemzedéknek az életérzését eleveníti föl, amelynek hétköznapjait
végzetesen szétzilálta az első világháborút követő világpolitika, s amely ma is
a túlélés ezernyi leleményével keresi a megmaradás, az önmagára találás rejtett
ösvényeit.