Ezt a regényt 1932-es megjelenése óta újra és újra ugyanazzal a meglepődéssel,
csodálattal és indulattal olvassuk: Mintha ma írta volna!. Rendszerek jöttek és
múltak, a huszadik századi magyar világ - a magánéletet is fojtogató közéletével
- ismerős maradt. Az író egyik leggazdagabb műve a Rokonok, nagy panamák és nagy
tragédiák, kisszerű ügyeskedések, fűtött szenvedélyek és torzuló jellemek
megannyi izgalmas rajzával. Ifjúi idealizmusában nagy légvárakat nevelt,
regényes terveket, hogy miként kell az embereket s különösen ezt a szegény,
megtört és leigázott magyarságot jó útra vezetni... És most... És most hiába
tagadja, boldog, hogy a polgármester, a méltóságos úr nevet az ő szaván, mert
így jó helyen van, jó helyre ért, nem lesz baj a karrierrel... ?Oly bátran nyúl
a menyecske köntöséhez, mint egy falusi gavallér, és nincsen olyan urambátyám
Magyarországon, akinek a hasába ne látna. Meglepô ez a kemény, csalhatatlan
tekintet, amely szinte illúzió és szép hazugság nélkül vizsgálja a magyar
életet.? Krúdy Gyula Móricz Zsigmondról