Gergely Ágnes új könyve az emlékezésé. De a visszatekintő elbeszélőt nem a
történelmi múlt nagy eseményei és összefüggései érdeklik, hanem a részletek.
Azok a kis apróságok, amelyekből összeáll egy élet. Vagy ha nem is áll össze, de
metszeteket ad arról az időről, amelyben élni adatott neki. Pontosság,
jóvátehetetlen múlt idő, életszeretet. Hiány és fájdalom. Például egy apa
hiánya. Apám tizenháromszor kapott behívót, először a hadseregbe, ott volt a
Délvidék visszavételénél, a lábán megsebesült. Utána munkaszolgálatra vonult be,
és utolsó útján, 1945. januárjában eltűnt. Két bajtársa Kőszegen látta utoljára,
egy harmadik állítólag látta Mauthausenben. Aki megérkezett Mauthausenbe, azt
elvitte a tífusz; aki nem érte el a teherautót, azt lelőtték. 1995-ben, a tábor
felszabadulásának ötvenéves évfordulóján elmentem Mauthausenbe. 2013-ban az
ebenseei fogolytábort kutattam végig. 2014-ben újra Mauthausent, hátha tévedek.
De nem. Apám neve sehol sincs a fogolylistán.