Miután egy tragikus balesetben elvesztette élete szerelmét, a harmincéves Gina
szenved. Kis vendégháza a brit Tóvidéken ugyan anyagi biztonságot nyújt, de a
szívét már nem adja bele. Amikor megérkezik egy új vendég, Fabio Garcia, Gina
szikrát érz, amely emlékezteti, hogy nagyon is él. Fabio jőlépű, magas, sötét
hajú, döbbenetesen kék szemmel, és ismét megnevetteti Ginát? annyi idő után. A
bűntudat visszatartja Ginát, de a barátnői és egy (vagy három) pohár bor Fabio
karjába lökik. Nem komoly, gondolja Gina, épp erre van szüksége, így amikor
Fabio meghívja családja omladozó olaszországi villájába, a Comói-tó partjára,
igent mond. Nehéz nem beleszeretni a nagy, homokkő Villa Luciába, fakó
tapétájába, zöld zsalugátereibe és Fabióba, aki reggel ágyba hozza a friss
kávét. Ám Gina tudja, hová tartozik, és még nem áll készen rá, hogy felfedezze a
sármos olasz rejtett mélységeit. Amikor Gina éppen meggondolná magát, Fabio húga
olyan titkot árul el, amely miatt Gina elutazik. És megkönnyebbül. Mert igaza
volt, amikor nem nyitotta ki a szívét Fabiónak, amikor otthagyta a villával és a
holdfényes tóval együtt? Nem igaz? Rendkívül izgalmas, szívmelengető romantikus
komédia, amely az olvasóval marad jóval elolvasása után is.