Portrékönyv, de több is annál: kirajzolódik az országosan ismert, kiváló
színész arca, de körülötte, mellette, mögötte ott a szakma, ez a vonzó és
rejtélyes világ, a színház és a film világa. És ott az út, ez a meredek és rögös
kaptató, ami a hírnévhez és a megbecsültséghez vezet. Nem sétagalopp - ára van.
Csöng a telefon, fölveszem, és azt hallom, hogy Ragályi Elemér vagyok.
Személyesen nem ismertem. De látott engem filmekben. Akkor már túl voltunk az
Üvegtigriseken, a Moszkva téren... Szóval fölhívott. Én meg dobtam egy hátast.
Kinyögtem, tessék parancsolni. Mire ő, hogy rendez egy filmet, és fel szeretne
kérni egy szerepre, de nem tudja, melyikre. Küldenék egy forgatókönyvet,
megteszed, hogy választasz magadnak szerepet? Mondom, ilyen száz évben egyszer
van.