Létezik Szapphó-paradigma? Minden könyv egyetlen könyv töredéke: más lét
lüktet, él, feltör, kiszakad belőle - más folyamatban. Babiczky Tibor könyve
finom szövedéke a létnek, a leszboszi szálnak. Így lesz teljes a szőttes,
időtlen - a mű a jelenlét mért idejébe beszőve saját, külön archipelágus.
Elszigetelten is él, hat a szó, s a sorok maradéka sem töredék - körülírja,
magába fogadja egy új vers pillanatában örökre a vágy, ama megnevezendő aktus a
földi világban, ahol szerelemben örömmel is lehet istenin írni, tapintani
fényteli formát: élvezni az ujjak, a nyelv adományát, a gyönyört. Látni:
lélegzet remeg át a torzón, félsorok testén ragyog át a dallam, s könnyed
lábakkal fut a vers aiol dal habtarajára. Tudja Babiczky Tibor, hogy a tengeri
líra bolyongás, vágyakozás, utazás, hazatérés parttalan éjbe, s várakozás is a
szókra, hajókra, ha nap süt a stégen... Formáld újra a fényt - szól, széppel
sürget a költő. Létező Szapphó-paradigma minden. (Kovács András Ferenc)